Prológus

Sziasztok!:)

Nem is tudom mivel kezdjem.Talán a legfontosabbal.Engem ismerhettek a The Twins blogról.Természetesen azt a blogomat is folytatom.Nem fogom félben hagyni.De most itt vagyok, Ren_-el együtt. Egy ideje elég jóban vagyunk Renivel és felmerült bennünk az ötlet amit most meg is valósítunk.Nagyon szeretem Renit és szerintem érdekes lesz együtt írni.Az első szösszenetet tőlem kapjátok. [ HeartBreaker ] Egy rövid kis prológust hoztam.

Kellemes olvasást!

Prológus - Karácsony

[ Justin Bieber szemszöge ]

Fogalmam sem volt,hogy az életem merre megy.Hogy mi lesz belőlem.Azzal sem voltam tisztában,hogy mekkora hatalom van a kezemben és,hogy mivé lettem.Egyik nap még egy átlagos gyermek voltam aki a focilabdát rúgta rongyosra a másik nap pedig már egy sztár aki a világ szeme elé került.Felkavarodott az életem.Elfelejtettem embereket, hagytam,hogy a hírnév elmossa őket a szemem elől.Egészen addig a napig.

Nem hiszek a csodákban vagy a tündérmesékben.Egyik sem hozza el a várva várt érzést.A Földön egyetlen egy dolog hoz változást az életünkbe.Az pedig Mi magunk vagyunk.Nekünk kell tenni azért,hogy legyen valami.Hogy az élet mozduljon jobbra vagy balra.

Viszont ez a nap maga volt a varázslat.Nem értettem mi történik velem.Tudtam,hogy haza megyek. Már hónapok óta erre a napra készültem.Jönnek az ünnepek illő lenne a családommal tölteni.Ezer éve nem ültünk össze úgy mint régen és ez csak nekem köszönhető.Így most végre úgy döntöttünk anyával,hogy haza utazunk Kanadába.

Az egész út valami furcsa melankólikus hangulatban telt el.A repülőn jobb elfoglaltság híján az ujjaimmal dobolgattam, zenét hallgattam, aludtam és egyéb furcsa dolgot műveltem.Anyának szerintem már az ideigeire mentem.Nem is csodálom.Zabáltam, szó szerint zabáltam , mint egy malac, vedeltem mint egy ló.Ennyi gumicukrut egyszerre talán még soha nem ettem meg.Nem értettem magamat.Mire rájöttem,hogy mi is ez az érzés ami hatalmába kerített már a landoláskörül jártunk.Izgultam.Nemes egyszerűséggel izgultam minden porcikámban.Pedig aztán nem is teltházas csarnok elé készültem kilépni és nem is az elnök és családja számára adtam elő valamit, pusztán haza értem.

Mégis izgultam és ez csöppet sem változott mikor az autóban ülve nagyanyámék házafelé vettük az irányt. Tudom,hogy náluk nekem és anyának mindig van hely.Mikor megtudák,hogy velük karácsonyozunk majd kiugrottak a bőrükből.Szeretem mikor mamit boldoggá teszem.A mosoly az arcán nekem is mindig mosoly csal az arcomra.

Leparkoltam a házzal szemben , mivel a felhajtón két autó is állt.Mind a kettő szépen takarítva, jó állapotban parkolt a nagyszüleim háza előtt, miközben a nyitott garázsban jól láttam nagyapa autóját is.Szóval vendégek vannak "nálunk".A hó mindent belepett és még most is hulldogált a magasból.Imádom Kanadát.Nincs ehhez fogható hely.A hófehér táj minden elvesztegetett percért kárpótolt amit nem töltöttem itt.

Miután kivettem a saját és anya csomagjait is elindultunk a házhoz melyben a gyermekkorom nagyrésze lakozott.Anyával az oldalamon lassan sétáltam fel a lépcsőn.Ajtót nyitottam neki hagytam,hogy bemenjen előttem.Leráztam magamról a havat, letettem a bőröndöket az előtérben és már a kabátomat vettem le mikor valami hang ütötte meg a fülemet.

Vékony,könnyed hang volt.Halk nevetés melyet ezer közül is megismernék.Hiába hallottam már ezer éve.Akkor is felismerném.Nem lehet elfelejteni ezt a gyönyörű csilinlegést azzal a meseszép arckerettel mellyel rendelkezik.Ki a fene hívta meg őt is?